Hekkmester

Nem is egyet, kapásból kettőt aludtam rá, mire úgy gondoltam, hogy megírom ezt a posztot, mert megint nem sikerült egyszerűen elmennem egy hír mellett, ami valami miatt a Tekintetes Újságíró Szakma szerint a köz érdeklődésére számot tart, legalábbis úgy kezeli. Ha nincs meg, hogy miről van szó, hamarosan linkelem, előtte viszont egy kis szines személyes sztorival indítanék. 

Néhány hónappal ezelőtt meghívtak egy buliba, irreleváns, hogy Magyarországon vagy sem, lényeg, hogy az egész semmilyen szempontból nem volt szokványosnak mondható. Rendszerint alig van nálam valami, viszont egy tolltartó, amibe pont elfér a két kedvenc tollam és egy ceruza, na meg egy jegyzettömb, mindig, a partiba menet is ez volt a helyzet. Befelé menet alaposan csekkolták a népet a biztonsági őrök és az egyiknek valami miatt annyira gyanus lett az egyik tollam, hogy konkrétan szétszedte, mire megkérdeztem, hogy erre miért volt szükség, amire a velős válasz az volt, hogy lezacskózzák a többivel együtt, elzárják, és kifelé majd megkapom, így is történt. Elkezdhettem volna szájkaratézni amiatt, hogy igencsak magas beugró mellett elvárható lenne, hogy ne úgy kezeljenek már, mint egy bérgyilkost, dobálózhattam volna a jogaimmal, viszont azzal, hogy beléptem arra a szórakozóhelyre, mint magánterületre, elfogadtam annak házirendjét. Ha nagyon nagy lett volna a pofám, alaposan be lettem volna piálva és elkezdtem volna szájkaratézni a biztonsági őrrel miközben okoskodva az arcába tolom a kamerát, ami akár törvénysértő is lehet, a hely jellegéből adódóan, ha nem is dobnak ki pár saller kíséretében, néhány másodperc alatt döntöttek volna róla, hogy vagy szépen kiballagok a két lábikómon vagy hívnak hozzám villogós taxit, aztán majd ők szépen hazafuvaroznak. 

Viszont volt annyi normális eszem, hogy a fentiek mellett nyilvánvaló erőfölényben lévő biztonsági őrrel nem kezdek el kekeckedni, nem mellékesen pedig nem baszom el az ismerőseim buliját is, akikkel mentem. Na, kérem, ezt hívják úgy, hogy intelligencia. 

Az elmúlt pár napban több hírportálon kolumnás hír volt, hogy vasárnap hajnalban a Király utcai KFC-ben megverték SzabóZét az Index egyik ügyeletes atyaúristenét. Ezt azért írom így, mert ha más veszi videóra, ahogy véraláfutásosra pofoztatja magát valami agresszív barommal, alighanem más lett volna a dolog olvasata. 

Amire mondhatjuk, hogy biztosan tudni, a KFC-függő Szabó Zoltán történetesen a KFC-ben szeretett volna vásárolni, de olyan sorscsapás érte, hogy sorba kellett állnia, a következő trauma pedig az volt, hogy közölték vele, hogy csak elvitelre lehet ételt vásárolni. Az újságíró, gondolom én, a mögötte várakozók roppant nagy örömére kérte a panaszkönyvet, ami helyett egy üres A4-es lapot kapott, amin hőbörgött egy picit, mire az üzlet egyik alkalmazottja utasította a biztonsági őrt, amelyik az újságírót nem tisztázott módon, de kitessékelte. 

A kis torkos Szabó Zolika meg annyira vágyott arra a kurva pipihusira, hogy nem zavartatta magát amiatt, hogy egy magánterületről ki lett dobva, igencsak vehemens módon vissza szeretett volna menni, aminek a gondolom én, szarért-hugyért dolgozó, nem éppen rózsás körülmények közt élő, na meg vélhetően nem a felső tízezerben szocializálódott biztonsági őr lecsavart neki néhány nagy büdös pofont, miközben az újságíró kamerás mobillal a kezében azzal heccelte, hogy "na még egyszer". Nem tudom, hogy az elégedett váráslónál csak az alkohol vagy más tudatmódosító is bejátszott-e abban, hogy szembe menjen olyannal, aki nyilvánvaló fizikai erőfölényben van, aztán úgy felpofoztassa magát, hogy a száját több öltéssel kellett összevarrni. 

Egy pillanatra azért torpanjunk meg: nem vagyok pofonpárti, ha valaki nem hiszi el, hiába is győzködném, másrészt én is azt vallom, hogy egy ideális világban ilyennek nem lenne szabad előfordulnia. Azaz mindegy, hogy egy vendég arrogáns, részeg, be van mindenezve, a sarokba hugyozik, történjen akármi, a biztonsági őrnek a minimálisan szükséges mértékben lenne szabad gyakorlatilag kényszerítést alkalmaznia, de semmiképp sem beverni a vendég pofáját, ami pedig nagyon fontos, hogy azonnal hívni a zsarukat! Az más kérdés, hogy egy nevenincs cégnél dolgozó biztonsági őr nem véletlenül a KFC-ben biztonsági őr, azaz ahhoz, hogy ilyen előfordulhasson, mindkét félnek ortó hülyének kellett lennie az adott szituációban. 

Még egyszer írom, ha mással történik ugyanez, kábé mindenki leszarja, esetleg a Subba Blogon megnézik párszázan, de itt az Index tartalomfejlesztési vezetőjéről volt szó, aki ha nem is érezte a törvényen, na meg a szabályokon felül állónak magát, valamiért annyira hírértékűnek találta a dolgot, hogy még aznap leközölte az Index angol nyelven is itt na meg itt.  

A net népe, ahogy ez hasonló esetekben lenni szokott, nagyon gyorsan valamilyen túlegyszerűsített álláspontra helyezkedett, égtelen mennyiségű személyeskedés kíséretében. 

De a KFC sem volt a helyzet magaslatán, mivel kvázi becsicskult azzal, hogy a bocsánatkérésen túl gyakorlatilag ígéretet tettek egy egymillió forint összegű kártérítésre. 

Miért? Jaaa, azért, mert SzabóZé azt mondta. Márpedig ő SzabóZé, vele nem szabad ám genyózni, ha egymilliót kér, hát a KFC ad is. Balfaszok!  

Akkor most engedtessék meg nekem, hogy feltegyek néhány nagyon kellemetlen kérdést, emberünk mondjuk úgysem olvassa, másokat viszont reményeim szerint minimum elgondolkoztat. 

A fenemód jogtudatos újságírónak ildomos lett volna tudnia, hogy egy étterem magánterület, szóval ha ott bármelyik alkalmazott ki akarja tessékelni, akkor megteheti és kész. Nem állítom, hogy SzabóZé kötekedő vállalhatatlan baromra itta volna magát, viszont eléggé úgy tűnik, mert alapjáraton azért ennyire csak-csak nem hülye. Azt sem állítom, hogy valamilyen illegális, könnyen kimutatható szerrel próbálta volna feldobni az estét, ami szintén nem előnyös, ha ez egy hatósági eljárásban derül ki. Nem állítom, hogy SzabóZé rendszeresen kábszizna, az, hogy az őszi, na meg tavaszi médiacsúcsokon  alkalmazkodva az esemény nívójához terjeng körülötte a fűszag, nem jelenti azt, hogy ezen az estén és be lett volna cigizve. Röviden: a rendőrség ezt nem vizsgálta. Világos, hogy formailag nem kötelessége, de mégis. 

A második kínos kérdésem, hogy jogtudatos újságírónk miért nem tett feljelentést? UPDATE: tett. Legalábbis arról sokáig nem lehetett olvasni, hogy tett volna. Jaaa, vagy azért, mert akkor a KFC-ben készült kameraképeket is visszanézték volna és kicsit más lett volna a leányzó fekvése? Márpedig ilyen esetben azért eléggé indokolt feljelentést tenni, főleg, ha az ország egyik legprofibb ügyvédjétől néhány irodányi távolságban dolgozik. Nem gyanus? 

Aki most azt mondja rólam, hogy hibáztatom az áldozatot vagy éppen azt, hogy ezt a posztot nyilván azért írtam, mert a CEMP-pel és több más lappal konkurens médiacsoport, amelyik a Reblogot üzemelteti, reggel bedobott egy zsák pénzt az ablakon, orosz ruberlben persze, azt a világ végtelenségéig magyarázva se tudnám meggyőzni, hogy nem erről van szó, ha valaki szeretné, akkor hiheti azt. 

De ha már itt tartunk! Gyakran téma, hogy azért nincs komolyan vehető ellenzéki politikai erő, mert egyszerűen nincsenek hozzá alkalmas figurák. Na most kérdem én, normális ellenzéki sajtó van, ahol az ország legolvasottabb hírportáljának egyik fejese ennyire vállalhatatlanul hülye tud lenni, az őt övező blokk pedig még kritika nélkül igazat is ad neki? Határeset. Na nem arra gondolok, hogy az erőszakot helyeselni kellene, mert azt semmi sem legitimálhatja, ahogy arról fentebb írtam. Hanem hogy az ő narratívájuk nagyjából annyi, hogy a KFC-nek a kurva anyját, amit megfejeltek egy implicit zsarolással, ráadásul ők, mint a negyedik hatalmi ág. 

Tudnék még mit írni, de megyek is az Oktogonnál lévő Burgerkinghez, kinézem, hogy melyik asztalnál ül a legtöbb gyerek, felugrok az asztal tetejére és miután körbepisálom őket, az asztal közepére szarok, ha meg van valami dráma még csak véletlenül sem hívom a héket, inkább kamerázom a biztonsági őrt, mert hát az a jogtudatos, meg intelligens magatartás ugye...

Nem tudom, hogy mennyire jó ötlet, de mostantól néha kitekintek a zord nagyvilága, aztán írok néhány gondolatot olyan témában is, amit egyébként korábban bottal nem piszkáltam volna meg. 

A felvilágosult 24.hu-n imént olyan cikket sederítettek, hogy ami után tényleg nem tudom eldönteni, hogy a szerző ennyire prűd vagy adja a hülyét. Hirtelen az jutott eszembe, amikor Észak-Koreában az ideológiai nevelés részeként elmondják, hogy gyakorlatilag minden, ami élvezetes tőlük délre, keletre, meg nyugatra, csak rossz lehet, a fogamzásgátlás általánossá válásától anno nagyon kiakadt Vatikán, a gumióvszerrel kapcsolatban pedig azon ment nyilván a hűledezés, hogy milyen botrányos más, hogy a pasik valamit rátesznek a merev farkukra, szóval a szeretkezés célja nem a szaporodás, mert a nő nem lehet várandós, na meg még csak fertőző betegségeket sem adhatnak át egymásnak nagyobb eséllyel, ezer ördög és pokol, nem? Vagy... vagy nem tudom. Középkor! 

Szóval a 24.hu jól megírta hogy van ez a szolgáltatás, ami tehetős bácsiknak kínál prémium szolgáltatást erkölcsi fertővel nyakon öntve vagy ilyesmi, ha jól értem. Ha valaki csak az "elképeszően gusztustalan" jelzővel illetett promóvideót nézné meg, klikk ide. 

Szóval hogy néz már az ki, hogy valaki befizet egy rakás pénzt, aztán az óceánon luxusjachtozgat, kurvák kényeztetik, korlátlanul fogyaszthat alkoholt és kábszizhat is közben? Ha Te se érted, hogy ebben mi olyan meglepő, nem baj, elvégre a Mónika Show-ban is volt anno egy rész azzal a címmel, hogy "Szimonetta már nem szűz és cigizik", amikor pedig megláttad a csajt a képernyőn, az jutott eszedbe, hogy vele kapcsolatban az lenne a döbbenetes, ha szűz lenne és nem cigizne, körülbelül. 

Szóval igen, kedves 24hu-s szerző, bizony, kultúráktól függően az emberek más-más módon szórakoznak, itt a kultúrába beleértem azt is, hogy ki mennyire engedheti meg magának anyagi szempontból. Én mondjuk nagyon sajnálnám a pénzt egy luxusjachtos kurvázásra és nagyon sokan vannak, akiknek pedig egyáltalán nem lenne rá fedezetük, de azért nem csinálnak hülyét magukból azzal, hogy fújnak azoknak, akiknek meg ez jön be. Amúgy nem tudom, hogy az emberiség megjelenése óta volt-e olyan pillanat, amikor egyáltalán ne létezett volna ilyen-olyan-amolyan, aktuálisan bűnös élvezetnek kategorizált dolog, de nyugi, még a legsötétebb középkorban vagy ha úgy tetszik, a felvilágosodás előtt is tudták, hogy egy-egy bűnös élvezet hátulütőjéért nem is feltétlenül a pokolban fognak meglakolni, hanem még a földön. Például eléggé világos, hogy a bujakór a kurvázásról kaphatta a nevét, ahogyan arról is tudtak, hogy a drogok eléggé kockázatosak, mi több, bele is lehet halni szar esetben. 

Aztán ahogy telt az idő, ha csak az amerikai és európai kultúrát nézem, úgy tág értelemben, idővel már nem volt erkölcstelen a hölgyeknek olyan szoknyát felvenni, amiben látszott a lábszáruk, na meg kivehető volt a seggük formája, majd megjelent a kétrészes női fürdőruha, erkölcsi fertő, hát nem? Aztán ami korábban nem volt erkölcsös, elfogadott lett és beépült a normába, mint például az, hogy mindenki olyan hülyén nézhet ki, amilyen hülyén csak szeretne, az más kérdés, hogy igen, ehhez majd előítéleteket fognak kapcsolni azok, akik látják - az előítéletek pedig gyakoribb esetben adaptívak, amibe most nem megyek bele. 

Az pedig, hogy az ilyen-olyan hedonista bulikat a neten hirdetik, egyáltalán nem új. Itt mondjuk már érdemes lenne megtorpanni egy pillanatra, megjegyezném, hogy szerintem mindenkinek mást jelent a hedonizmus. Általában a féktelen piálásra, bulikra és drogra gondol a többség, de van, aki szemében biztos hedonizmus mondjuk lemenni hétvégére gyönyörködni a Balaton déli partjában és meginni egy jegeskávét, megint más el se tudja képzelni máshogy a szombat esti bulit spuri és eki nélkül, megint más megveti a spuris-ekis szubkultúrát és kokainnal rakja tele a baszatáskát és meg se áll Európa aktuálisan legmenőbbnek mondott szórakozóhelyeiig egy hétvége erejéig. Biztos találnák olyan embert, aki számára még az is hedonizmus, ha valaki zavarba ejtő 24hu-s cikkeken röhög és arra reflektál, közben pedig mentás zöld teát iszik erdei fenyőmézzel, mint én most. Lehetne még folytatni a sort azzal kapcsolatban, hogy kinél mi pörgeti a dopaminrollert, ami meglepő módon nem csak akkor lehet kockázatos, ha az a kívülálló számára olyan tevékenységgel jár, ami minden kívülálló szemében hasznos. Vegyük a két végletet: ha valaki benyal vagy felszív egy csík kokaint, padlóig nyomja a pedált és úgy élvezi az életet, aztán ha kokainista lesz, az egész életét az tölti majd ki, aminek sok értelme nincs, jelentsen bármit is, hogy mit tekintünk értelmesnek. A másik véglet, amikor valaki azzal pörgeti a dopaminrollert, hogy elkészít egy olajfestményt, ír egy novellát, amit nem csak ideig-óráig olvasnak el, valamilyen kutatást végez, amitől fél fokkal kevésbé szar hely lesz a világ, beállít gyorsabbra vagy biztonságosabbra egy szervert, egy szóval valamilyen értékteremtő munkát végez. A kokainnal kezdtem, azt, hogy valójában miért nagyon, de nagyon nem-menő, tőlem már sokkal jobban leírta más.  

Abba se megyek bele, hogy amint minden nyomorult megtudta, hogy mi az a Facebook, felregisztrált, aztán  úgy tölti fel a külföldön készült, na meg az alaposan dokumentált zabálós-piálós képeket, mintha a 80-as években élnénk és az lenne a cél, hogy a szomszéd irigykedjen csak azon, hogy mekkora buli volt a pártbizottsági ülés után, még egy kosár déli gyümölcs is előkerült. De hát szinte mindenki látott már konferencián svédasztalt fotózó prolit, a céges karácsonyi partikon készült képekről meg nem kell tudnia mindenkinek, hogy egyrészt a cég fizette, másrészt meg erősen jóárasítva egy egyébként is erősen jóárasított' helyen. 

A másik kedvencem, amikor valaki feltolt 200 képet egy fesztiválról, aztán várja alá a lájkokat, arról ugye nem kell tudnia senkinek, hogy amúgy egész évben arra a fesztiválra kuporgatta a pénzét a jóember. Gyerekek, ez van! Múltkor egy külföldön élő ismerősnek magyaráznom kellett, hogy Magyarországon miért számít még mindig menőnek pusztán külföldre utazni. Azon túl, hogy így szocializálódtak nagyszüleink vagy szüleink majd ezt adták át, tény, hogy Magyarországon még mindig többen vannak, akik nem engedhetik meg maguknak egyáltalán azt, hogy rendszeresen utazzanak, mint akik igen, ebből adódóan persze, hogy jóideig fancy marad. 

Nekem meg az idei nyaram úgy alakult, hogy klasszikus értelembe nyaralni egyáltalán nem tudtam annak ellenére, hogy becibáltattam a netet a nyaralóba, ahova csak le kellett volna vonatoznom. Teljesen más, otthon szerzett élményekkel viszont gazdagabb lettem, amit alighanem sokan el sem tudnak képzelni. 

Na de vissza a néprajzhoz', szóval vannak ezek a 20-30-as pasik, akiknek van pofájuk úgy jól érezni magukat, hogy közben kurvák testéről eszik a vaníliapudingot. So what??? Na most aki buta fasz ahhoz, hogy ezt megértse - mármint, hogy nálam a zöld teázással egybekötött információbányászati célú billentyűzetnyomkodás olyan boldogság, öröm, well-being, mint másnál kokót szívni a Bahamákon, az olvasson több Csíkszentmihályit. Ez így működik. Na de megszólni, meg adni a kispolgári prüdériát amiatt, hogy valakinek van pofája nem éppen megszokott módon szórakoznia, az egy olyan dolog, ami után jár a szellemi szegénységi bizonyítvány. 

Egyáltalán az is remek kérdés, hogy egy szórakozás nemzetközi viszonylatban milyen szinttől tekinthető prémiumnak vagy luxusnak. Azt hinnénk, hogy ilyen téren nincs igazából kapaszkodó, hacsak valaki nem a világ felső tízezrébe tartozik, ami részben igaz. Még bőven embrionális állapotban volt az, amit ma közösségi webnek nevezünk, amikor megjelentek az olyan, korábban már talán itt is tárgyalt közösségi webes szolgáltatások, amik nem is kerteltek nagyon azzal kapcsolatban, hogy kőburzsuj felhasználókat céloznak meg. De mielőtt rátérnék...

A "prémium", "luxus", "lifestyle" és hasonló címkézésnél megfigyelhető egyfajta sajátos kettősség. Hogy mást ne mondjak, Magyarországra amellett, hogy egyszerűen elszart formába kerültek át bizonyos felső-izé réteget célzó lapok, az olyan álértelmiségi contentless szarok, mint mondjuk a magyar Forbes, La Femme vagy éppenséggel az ugyancsak nevetségesen túlárazott, de nívóban alulmúlhatatlan illetve nem is különösebben titkolt módon pénzért írt pr-cikkekben utazó IT Business, működnek a hihetetlen gagyiságuk ellenére is. Adja magát a kérdés, hogy miért? Ami szerintem a legfőbb hatás, az, amit én csak egósimogatásnak nevezek. Amíg valaki lapozgatja a Forbest, La Femme-t, IT Business-t, gyakran 1000%-os bullshitkoncentráció ide vagy oda, az olvasó is abba a bizonyos körbe tartozónak, valamiféle bennfentesnek érezheti magát, akikről olvas illetve akik azokkal a témákkal foglalkoznak, amiről ő olvas. Az egósimogató-effektus ideig-óráig megmarad, aztán persze eltűnik, mint az ópium, de vannak nem kevesen akik az egész nyomorult életüket úgy élik le, hogy ebben az ópiumfüstben élnek és soha nem lesznek majd tisztában azzal, hogy mennyit is érnek ők ténytelesen illetve az, mennyire értékes, amit letesznek az asztalra. Egyes magazinok még tovább mennek azzal, hogy nevetségesen túlárazott konferenciákat szerveznek, amire a bepalizott hülyék annak fix tudatában mennek el, hogy ott majd kapnak valamit. Végülis tényleg: egy adag egósimogatást. Csakhogy aranyoskáim, uraim és hölgyeim! Attól, hogy megveszitek a Nagyfarkú férfiak című magazint illetve az Atomcsöcs magazint, attól még nem lesz se nagyobb a farkatok, sem pedig jobb a melletek, attól, hogy Forbest meg hasonló szarokat olvastok, még úgy lesztek sikeresek, ahogy szuperkém lesz egy általános iskolás egy James Bond-film megnézésétől. A Forbes-modell mégis működik. Én ezt már réges régen tudom, tömegek olvassák ezeket a szarokat, na, akkor most ki a gazdagabb, én vagy ők? Na ugye! 

És igen, azok a brandek, amiket a Forbes, La Femme, Playboy, meg a többi fos hirdet nem ritkán teljes oldalas terjedelemben, ugyancsak főként az egósimogatásra építenek. 

De vissza a témához, honnantól luxus a luxus, úgy pénzben kifejezve? Az első olyan webes közösségi szolgáltatás, ami kimondottan a legmódosabbakat célozta meg, a szebb napokat látott Asmallworld volt. Szigorúan csak volt, mert a lenyűgözően béna és dilettáns menedzsmentnek köszönhetően annyira suttyó lett az egész, hogy értelmes lehetőségeket, klubtagsághoz tartozó akciókat bizonyos országokban nem is tudnak kínálni, mint közösség, rég halott az egész. Több hasonló szolgáltatásban tag vagyok vagy voltam korábban, évekkel ezelőtt, de nyilván nem a vagyonom miatt, mivel az igazából nincs is. 

Szerintem ugyancsak volt már, de még egyszer: véletlenül csöppentem a rendszerbe, kiszúrtam pár scammert, aztán pedig ha úgy tetszik részállásban vittem a scammerkergetést. Nagyon, de nagyon röviden, az ilyen helyeken azért van szükség a fraud prevention analyst munkájára, mert tényleg milliomosok, milliárdosok bizalmi hálójáról van szó, ahol nem ritkán még csak nem is bérelt, hanem saját jachtokat és magánrepülőket adtak kölcsön egymásnak a felhasználók, az ilyen rendszerekbe pedig persze, hogy megpróbált beépülni a piti, fejlődő országban ügyeskedő csalótól kezdve a szervezett bűnözői csoportokig boldog-boldogtalan, akiket ki kellett szűrni. Nem csináltam olyan nagyon sokáig, de nagyon sokat tanultam az emberi természetről, meg közben lett pár milliárdos netes ismerős is. 

Amelyiken aktívabb voltam, az ugyancsak meghívóval meg jóég tudja, hogy mivel megszűrt felhasználói bázissal dolgozó ELEQT, ahol hát persze, hogy szerveztek ilyen-olyan bulikat na meg össznépi piálásokat, de persze, hogy bizonyos esetekben messze nem volt egyértelmű, hogy valami suttyó hülye kamu profil mögül egy belépődíjas buli megszervezésével, aztán lemondásával akar megkopasztani egy rakás embert vagy legitim privát partiról van szó. És igen, az ELEQT-nél is futottam bele olyan közösségi eseményekbe, ahol burkoltan azért benne volt, hogy ez nem kimondottan egy nyugdíjas felolvasóest lesz, márpedig ha egy bizonyíthatóan kurvázást vagy kábót propagáló esemény jelenik meg, azért az oldal üzemeltetőét vonhatják felelősségre, szóval nincs más megoldás: szűrni kellett. 

Azon túl, hogy kábé úgy éreztem magam, mint amikor a Koldus és királyfiban a koldus hirtelen a királyfi szerepkörébe csöppent, egy-két alkalommal testközelből is láthattam, hogy milyen egy ténylegesen luxus buli, amit persze nem nekem kellett fizetnem, nem is tudtam volna, de szerencsémre a világ több táján létezik még nagyvonalúság. Én személyesen sosem láttam méteres kokócsíkokat és hasonlókat, de most nem is ez a lényeg. Ahogy addig nem tudtam elképzelni, hogy a milliárdosok hogyan szórakoznak, ők meg valószínűleg azt nem tudják elképzelni, hogy még egy jobbnak számító magyar egyetemen is milyen vállalhatatlanul lepra lehet egy-egy egyetemi buli és persze még csak nem is a legsúlyosabbat mondtam. 

A posztom végére már nem is tudom, hogy mire akartam kihegyezni ezt a cikket, számomra a legfőbb mondandó a 24hu cikke kapcsán, hogy ha nem akarja valaki, hogy hülyének nézzék, akkor ne mondjon értékítéletet más kultúrák más szokásaival kapcsolatban, legyen szó akár szórakozásról, akár bármi másról. A 24hu egyébként alighanem nem önállóan lőtte a témát, mivel több nagyobb lap is hőbörgött ugyanezen az elmúlt pár napban. 

Pénz, boldogság, jólét. Ezzel kapcsolatban nehéz úgy röviden valamiféle okosságot' megfogalmazni, hogy az ne valami coelho-i gyökérség legyen, a konkrét esetben azt tudnám mondani, hogy aki ilyen jachtos-kokós-kurvás bulira vágyik, de még nincs rá fedezete, akkor a leghelyesebb, ha komolyan elgondolkozik rajta, hogy miért is lenne jó neki mindez? Viccen kívül, a többségnek szerintem azért, hogy az ott készült képeket fel lehessen tolni a webkettőre, megint mások esetleg szeretnének egy talicska pénz fölött ülni, de nem is tudják, hogy miért, megint más esetleg túlkompenzálná azt, hogy amikor kisgyerek volt, esetleg alapvető dolgokra sem futotta a családba. Azaz rettenet' baromság lenne egy tömbként kezelni a luxus életformára vágyó embereket, van, amikor számomra szubjektív szánalmas az ok, megint más esetben valaki egyfajta mérföldkőnek tekintené az életben, hogy megfizethetett egy ilyen utat. De nagyon sokadszorra kérdezem, hol itt a probléma? 

Még valami, ha már szóba került a vörös szőnyeg: ha valaki esetleg meg tudna dobni egy Pingsa meghívóval, jelentkezzen privátban.