Ha elsőre nem is tűnik úgy, mindenki életében előfordul, hogy olyan helyre kell bemennie feltűnésmentesen, ahova nem kimondottan hívták meg, esetleg kizárták vagy éppen olyan információt kell elérni, legyen szó akár bármilyen formában létező információról is, amit annak tudatában tárolnak, hogy ahhoz más nem férhet hozzá, aki nem jogosult arra, mégsem védik megfelelően.
Két dolgot kell legelőször mérlegelni minden ilyen esetben. Az egyik az etikusság elve, ami szerint egyiket sem szabad úgy véghezvinni, hogy azzal az elérendő célhoz képest aránytalanul nagy kára származhasson senkinek. Ez egyébként közel sem olyan egyszerű, mint amilyennek tűnik. Valaki akár egy diplomáciai rendezvényre megy be, akár egy magán szakkönyvtárba, anélkül, hogy hívták volna, ennek utólagos kiderülése esetén esetleg bizonyos helyeken kirúghatják a rendezés biztonságáért felelős személyeket illetve elővehetik a könyvtár alkalmazottait. Egy levéltár esetén, ha valaki bemegy lefotózgatni olyan dokumentumokat, amik az adatvédelmi besorolását még nem végezték el, de várhatóan korlátozott terjesztésű, bizalmas, különösen bizalmas vagy hasonló minősítést kap majd, az intézmény vezetője komolyan előveheti érte az alkalmazottait. Az információszerzés módját illetően az etikusságnak több ismérve is van, viszont az alapja minden esetben ez.
A másik, ami nyilván sokkal kultúrafüggőbb, maga a törvényesség. Ennek a megállapítása nem valami nagy tudomány, intuitív megközelítéssel tudja az is, hogy hova szabad bemennie, akinek semmilyen ezzel kapcsolatos, az adott államra vonatkozó konkrét jogi ismerete nincsen. Például eléggé köztudott, hogy magánterületre a tulajdonos vagy a lakó határozott beleegyezése nélkül bemenni főszabályként tilos, de teljesen más a helyzet, ha egy szórakozóhelyről van szó, ahova kimondottan nem is hívják az embert, holott az is magánterület.
Terveim szerint mától minden nap posztolok valamit a lehető legszélesebb értelembe véve a bejutás témaköréből. Azaz éppúgy ide tartozik ha arról írok, hogy szánalmasan túlárazott, de vállalhatatlanul pocsék szakmai nívójú médiakonferenciákra hogyan juss be meghívó és regisztráció nélkül ősszel és tavasszal ingyen marhapörtöltet enni és kézműves piákat inni az esti ingyenkoncert közben egy rakás sznob pöcs közt Siófokon.
De éppúgy ide tartozik az is, ha máshonnan beszerezhetetlen, érzékeny információ reményében egy szakkönyvtárból úgy kell kölcsönöznöd, hogy a kölcsönzésnek ne legyen nyoma.
De az a téma is ide tartozhat, hogy jobb családokban az informatikusok virtuális mézesbödönöket, ismertebb nevükön honeypotokat helyzetnek el a céges hálózatban, annak szolgáltatásai közt azért, hogy szándékosan legyengített, könnyen törhető rendszereken keresztül naplózni tudják az önmagát betörésen strapáló hívatlan vendég munkamódszereit, a betörési kísérleteinek kifinomultságát és így tovább.
Vigyázz, kész, jövök!
