Több helyen is lehetett olvasni, hogy a Google hivatalosan is elérhetővé tette a Google Allo szolgáltatását, ami első látásra annyiban különbözik a Google Plus-hoz szorosan kapcsolódó Google Hangouts csevegőprogramtól, hogy a Google-assziszenst kérdezve releváns tartalmakat tud ajánlani, azaz ha egy étel receptjét szeretnénk beilleszteni a beszélgetésbe, csak egy kulcsszóval hivatkozni kell a Google-re, majd elfogadni a javasolt tartalmat a beillesztéshez.
Az Allo elvben több lenne, mint csevegőprogram, jellegéből adódóan közösségi szolgáltatás is, viszont ezt a viccet már többször is olvashattuk a Google kapcsán.
Az első emlékezetesebb eset, amikor a Google meg akarta reformálni a netes kommunikációt, kvázi egybeforrasztani az emailt, a csetelést és a mikroblogolást, a 2009-ben bejelentett Google Wave volt, ami egyszerűen nem is nagyon értettek a felhasználók, aminek meg is lett a következménye, a Google nem sokkal később levette róla a kezét, ugyan lepasszolta az Apache-nak, körülbelül annyira lehet ismerős a felhasználók többségének, mint a Google által, a social media hőskorában felvásárolt, majd kivéreztetett Orkut.
A Wave-bukta után bejelentett Google Buzz gyakorlatilag a Gmail webes felületébe simult volna bele, ugyancsak közösségi szolgáltatásként, de a Wave-vel ellentétben ezt már nem csak a csapatmunkát segítő szoftverrendszerek iránt érdeklődő felhasználók, hanem az átlag júzereknek szánták. Akik persze ugyancsak nem értették az egészet, majd szépen csendben bejelentették a szolgáltatás megszűnését.
Lehet, hogy a Google-nek a rögeszméjévé vált bizonyos értelemben, hogy ki szeretne harapni a social media szolgáltatások tortájából, mert nem sokkal később jött a messiásként várt Google Plus, ami addig számított szupermenőnek, amíg korlátozott mennyiségben osztogatta a hozzáférést a rendszer a tesztelő felhasználóknak. Amivel nem számoltak, hogy egy közösségi szolgáltatás közösségi tartalom nélkül nem nagyon működik, így a leginkább hardcore arcokon kívül mindenki ugyanolyan sebességgel el is felejtette. Szintén hatalmas bukóról van szó, a Plus-szal együtt érkezett Google Hangouts csevegőt pedig gyakorlatilag csak a magas Gmail-penetráció tartja életben, ahol a webes felületre integrálták leváltva a korábbi egyszerű Google csetet, ezen kívül az andoridos mobilok alapszolgáltatás.
Ami pedig a most elérhetővé tett Allo-t illeti, már a bejelentéskor ígérték, hogy lesz vattacukor, törökméz, meg toronyóra lánccal és persze alaposan meglovagolva a privacy őrületet, végpontok közti titkosítás. Ez utóbbi annyit jelent, hogy a csetelő feleknek van egy-egy publikus és privát kulcsa, amivel a kommunikáció titkosítása történik, ezek a kulcsok viszont csak a végpontokon érhetők el, tehát elvben maga a szolgáltató sem láthatja annak tartalmát. Én ezen mondjuk már a Google bejelentésekor fogtam a fejem, mivel annyira baromság ilyenről beszélni egy olyan szolgáltató esetén, amelyiknek kőkeményen mindig is az volt az üzleti érdeke és hosszú távú stratégiai célja, hogy a felhasználók érdeklődési körét minél inkább megismerve tudja személyre szabottan nyújtani a szolgáltatásait. Ami nyilván lehetetlen, ha a kommunikáció titkosított végpontokon, azaz nem látja a Google.
Ehhez képest az Alloban a titkosított csetelés elérhető ugyan, de nem alapértelmezés szerint, hanem opcionálisan kapcsolható be, ekkor viszont csökkentett funkcionalitással működik az egész, ráadásul szó sincs off-the-record működésről, minden tárolódik a Google-szerverein, de a legnagyobb vicc nem ez! Hanem az, hogy a titkosításhoz használt kulcsok is a Google-szerverein tárolódnak, nem pedig a végponti eszközökön! Ez mondjuk érthető is convenience szempontból, hiszen ha valóban a mobilkütyük önállóan generálnák a kulcsokat, majd tárolnák azt, készülékcserét követően a tárolt, de titkosított korábbi üzenetek olvashatatlanná válnának, hacsak nem importálná a felhasználó, amit előzetesen exportált, ami ugyebár eléggé valószínűtlen egy tömegszolgáltatás esetén.
Egyenlőre komolyan nem tudni, hogy az Allo-val mit akar a Google, a Hangouts leváltása, mint hosszú távú cél, igen valószínűtlennek tűnik.
Kihalt Google-szolgáltatásokból egyébként van bőven, a Wikipedia felsorolása pedig messze nem teljes és egy pillanatig se felejtsük el, hogy itt olyan buktákról van szó, amik dollármilliárdos veszteséggel jártak. Ráadásul nem is feltétlenül kihasználatlannak lennie egy szolgáltatásnak ahhoz, hogy a Google kinyírja, a Google Reader hírolvasót például kimondottan sokan használták, viszont lévén, hogy nem lehetett belőle elég információt kinyerni a felhasználók tartalomfogyasztási szokásairól – legalábbis nem sokkal többet, mint amennyit egyébként is meg tudtak szerezni máshogy, például keresőkifejezések alapján – mégis kinyiffantották a szolgáltatást.
A magyar netes tartalomszolgáltatás egyik veteránja mondta nemrég, a hazai tartalomszolgáltatás huszadik éve alkalmából rendezett konferencián még tavasszal, hogy felejtsük már el azt a marhaságot, hogy a Google elsősorban technológiai cég lenne, erről szó sincs: minden látszat ellenére egy kőkeményen hirdetésfejlesztő cégről van szó. Nem csak azért, mert a webhelyeken kontextusérzékeny hirdetéseket megjelentető Adwords, Adsense és ezekhez közvetlenül kapcsolódó megoldások hozzák még mindig a Google, mi több, a teljes Alphabet bevételének közel egészét.
Ami az Allo-t illeti, röviden fogalmazva parasztvakítás a köbön, ha valaki annak reményében használná, hogy a többi csetprogramtól jobban ügyel a magánszféra védelmére, #kérem_kapcsolja_ki! Nagyságrendileg akkora baromság, mint TOR böngészőt és Signal csetprogramot használni azé’ mer’ a Sznóden aszonta’ – máshol már írtam róla, hogy ezekkel nemcsak, hogy magára vonzhatja a felhasználó a figyelmet, a TOR exit node-ok (azaz, amik a teljes forgalmat látják, miközben valaki TOR-t használ) több országban egyenesen a nemzetbiztonsági szervek orra előtt vannak.
