Boldogkői Zsolt molekuláris biológus, a Szegedi Tudományegyetem orvoskarának Orvosi Biológiai Intézetének intézetigazgató professzora, az MTA tagja, népszerű oktató, viszont sajnálatos módon mégis azok kutatók egyike, aki kicsit félreértelmezte a kutatók társadalmi felelősségvállalását. Ha esetleg lenne valaki, akinek nincs meg, Boldogkői prof. az a kutató, aki hetente ontja magából a cikkeket, amikben felveszi a harcot az általa áltudománynak vélt, sokszor valóban áltudományos eszmékkel szemben, a probléma pedig messze nem csak az, hogy évek óta fájdalmasan ismételgeti önmagát és komplett idióták által írt nyílt levelek megválaszolásával tölti az idejét.
Mielőtt elkezdtem írni ezt a posztot, rákeresve a kereső az első találatok közt dobta a vele kapcsolatos cikket amivel részben még egyet is tudok érteni.
Mi is az alap probléma? Boldogkői úgy általában az áltudományokkal szemben foglal állást, itt viszont már érdemes megtorpanni egy pillanatra és a kocsmafilozófiai szintűnél magasabb szinten elgondolkozni azon, hogy mi is az áltudomány? Azt tapasztalom, hogy sokszor még a PhD vagy magasabb tudományos fokozattal rendelkezők sincsenek tisztában azzal, mint például az, hogy az evolúció vs. teremtés nem tudományos kérdés, de nem is az áltudomány tárgykörébe tartozik: szimplán ostobaság. Ugyanis az evolúció egy működő, visszaigazolható tudományos modell (elég csak a baktériumokra gondolni, amiket különböző mérgekkel etetve relatív kevés nemzedék alatt kialakul az antibiotikum-rezisztencia, amelyekben pedig nem, kihalnak), aki mást mondd, azzal nem lehet, de nem is érdemes mit kezdeni, a teremtés pedig egy teológiai kérdés, azaz a kettő nem tárgyalható egy lapon, mert egyszerűen a kérdésfeltevés ill. összehasonlítás értelmetlen.
Ami már a tudományosság kérdéskörébe tartozhat, hogy az olyan gyógyítási technikáknak, amik az általánosan elfogadott evidence-based orvostudomány módszerei alapján nem tekinthetők hatékonynak, van-e helye az orvosi gyakorlatban, ami viszont már kimondottan kemény dió és mindkét vitapartner gyakorlatilag bármikor a másik fejéhez vághatja, hogy keveset tud a témáról.
Nem kell hozzá követni Boldogkői munkásságát, elég elolvasni csak néhány cikket tőle, esetleg a nemrég megjelent könyvét abból eléggé világossá válik, hogy a professzor számára csak az tudomány, amit a mai értelembe vett bizonyítékokon alapuló orvoslás alátámaszt. Kedvenc témája a homeopátiás készítmények hatástalansága, aminél azért tényként fogadhatjuk el, hogy a homeopátiás készítmények a hagyományos gyógyszertesztelés minden fázisában már rég megbuktak, nincs ezen mit tárgyalni, hasonlóan a most uralkodó tudományos felfogás szerint a homeopátiás készítmények az utólagos clinical trailek során nem hatékonyabbak a placebónál, amit nem vitatok.
Viszont! A bizonyítékokon alapuló orvoslás egy bizonyos értelmezési keret, ami nem jelenti azt, hogy azon túl ne lenne semmi, sőt! Boldogkői az egyik cikkében azt írja, hogy mint ahogy nem létezik alternatív biológia, alternatív kémia és alternatív fizika sem, így nem létezhet alternatív orvostudomány sem, ami az olyan jól hangzó ostobaságok egyike, amit szentül hisz is az idomított rajongótábor. Az orvostudomány persze alapvetően a természettudományokra és a matematikára épít, viszont szó sincs róla, hogy az alkalmazott orvoslás csak ebből állna. Ahogy egy orvosi PhD-vel rendelkező ismerős mondta, főleg nyugdíjasoknál már annak mérhető hatása van, ha elmennek a fehér köpenyes mágushoz vérnyomást méretni unalmukban. A Kopp Mária által szerkesztett Orvosi pszichológia című könyv azon túl, hogy kitűnő olvasmány, amire megtanít, hogy az orvoslás sokkal több, mint az orvostudományi ismeretek alkalmazása, ezt a tézist viszont például Boldogkői mintha teljesen figyelmen kívül hagyná. Az orvos-beteg interakciónak számos olyan pszichológiai vonatkozása van, ami hatással van az orvoslás sikerességére, viszont nem világos, más esetekben egyáltalán nem ismert, hogy milyen módon – valamint, és ez a lényeg – nem mérhető evidence-based módszerekkel sem hatékonyan.
Vegyük szemügyre kicsit csak a homeopátiát. Egy hagyományos gyógyszer kifejlesztési költsége átlagosan 0,5-1 milliárd dollár közt van és 10-15 évig tart, közben pedig a fejlesztés bármely pontok bebukhat. A homeopátiás készítményeknek hasonlóan ilyen-olyan étrend-kiegészítőkhöz, nem hogy nem kell átmenniük in silicio, in vitro, in vivo, majd méregdrágán több fázisú klinikai kipróbáláson ideértve a toxikológiai vizsgálatokat is, a legtöbb államban annyi elég, hogy piacra kerüljenek, ha annyit megállapítanak róluk, hogy az egészségre nem ártalmasak. Ennek megfelelően persze, hogy az alternatív készítmények piacán piszok nehéz kiigazodni, hiszen persze, hogy ott vannak azok a gyártók is, amik gyakorlatilag nulla fejlesztési költség után adják el homeopátiás készítményként a keményítőtablettát, aminek a „hatóanyaga” megkövesedett dinoszauruszhányás, csak éppenséggel nincs az az analitikai laboratórium, ami ezt ki tudná mutatni, mert olyan mértékű hígításban van jelen a termékben a gyártó szerint. Viszont attól, hogy ilyen termékek vannak, nem jelenti azt, hogy minden gyártó, amelyik homeopátiás készítményekben utazik, lehúzós kutyaütő lenne, még ha tudjuk is, hogy amivel a homeopátiás készítmények működőképességét magyarázzák, mint például a vízmolekulák emlékezete (!), fájdalmas ostobaság.
Egy kis visszatekintés: a farmakológiailag nagyon is aktív gyógyszerek élettani hatása molekuláris szinten ismert, viszont nagyon sok esetben, megkockáztatom, hogy az esetek többségében egyszerűen tisztázatlan, hogy az pontosan milyen lépéseken keresztül,hogyan fejti ki a hatását a teljes egyén valamilyen magas szintű életműködésére. Azaz hogyan lesz egy hatóanyag-receptor kapcsolódásból több köztes lépésben a szubjektív fájdalomérzet csillapodása vagy a kedélyállapot javulása. így például olyan magas szintű folyamatokra, mint az 5-HT, noradrenalin vagy dopmain forgalma a mentális betegségeknél alkalmazott gyógyszerek esetében, ugyan ezen az elmúlt néhány évben a molekuláris biológia, konkrétabban a farmakogenetika és farmakogenomika, hatalmasat fordít éppen, még mindig nem ad magyarázatot arra, hogy miért lesz még rosszabbul egy beteg ugyanattól a gyógyszertől, amelyik egy másik betegnek az életminőségét feljavítja.
Tehát attól még, hogy valami evidence-based, messze nem ad magyarázatot mindenre, ha cinikus akarok lenni, hozzátenném, hogy az ún. inverz reakciókra meg pláne nem. Ami az orvosok által hatékonynak talált homeopátiás és egyáltalán, nem bizonyítékokon alapuló orvoslásból származó, kiegészítő készítményként alkalmazott termékeket, nyilván nem a „víz emlékezete” meg hasonló faszságok váltják ki az életminőséget javító hatást, hanem olyan hatás, amit hasonlóan a hagyományos gyógyszerek több mellékhatásához hasonlóan nem igazán lehet magyarázni vagy valószínűségi modelleket kitalálni lehet egy hatással kapcsolatban. Magyarázni nem lehet ugyan, de hipotéziseket felállítani igen. Én magam sem hiszek a homeopátiás készítmények hatásosságában, de nem mondom, hogy faszkorbáccsal kellene kiüldözni az összes klinikust a világból, aki alkalmazza és máglyára kellene vetni mindenkit, aki hozzászagol a témához, ui. Boldogkői éppen nemrég hozott létre egy Facebook-oldalt, amiben azt szorgalmazza, hogy az egyetemen ne taníthassanak alternatív-, integratív-, komplementer-módszereket, az idomított nyáj pedig kattintja is szorgalmasan.
Az alternatív gyógyászat hatása valahol mégiscsak jelentkezik, az viszont alighanem a beteg betegségével kapcsolatos felfogásával, az orvos-beteg-kapcsolat finomszerkezetével és hasonló, ahogy írtam, evidence-based módszerekkel nem mérhető mechanizmusokon keresztül működik. Attól, hogy nem tudni, hogy hogyan működik, még működik illetve működhet, még ha Boldogkői Zsolt ragaszkodik is hozzá, rendszerint a tudományos publikációk ún. metaanalíziseire hivatkozva, hogy nem működik. A metaanalízis nagyjából annyit jelent, hogy egy-egy hatásossági tanulmány milyen nívójú lapban jelent meg, azt mennyien hivatkozták és így tovább, ami nagyon hasznos dolog, na mikor? Igen, amikor egy hagyományos módszerrel vizsgálható készítmény vagy gyógyszerhatástani folyamatról szeretne valamit megtudni a kutató, a hagyományos kutatás keretei közt, amin ugye a homeopátia módszerei éppen kívül esnek.
Ellentmondásosnak tűnhet, hogy magam sem hiszek a homeopátiában [mivel amíg nem tudomány, addig csak hitkérdés lehet], de mégis bevédem, ha úgy tetszik. Nos, ez is egy értelmezés, de valójában szó sincs róla, hogy bevédeném. Nem érvelek a homeopátiás módszerek hatékonyságával kapcsolatban, csupán azt fejtegetem, hogy nem utasítom el élből csak azért, mert nem világos, hogy hogyan hat illetve egy nagyon komoly szakmai közösséget nem dobálok rendületlenül szarral azért, mert nem értek velük egyet – bocs, Boldogkői szerint nem hat és kész, amit felelőtlenség kijelenteni. Ha nem lenne világos, nem a telejósdás, na meg főzés és időjárásjelentés közt telefonvonalon keresztül gerincműtétet végző szélhámosokat védem, hanem azokat a szakorvosokat, akik rendszeresen továbbképzik magukat a saját területükön és az alternatív gyógyászat eszközeit sem vetik el.
Évezredeken keresztül csupán megfigyelés volt, hogy a betegek életminőségére és a túlélési esélyeikre is komoly hatással van az, hogy hogyan viszonyulnak a saját betegségükhöz, de az adott kornak megfelelő tudományos igényű magyarázatot nem sikerült találni rá, hogy miért. Aztán megjelent a pszicho-neuro-immunológia, ami idővel éppen ezzel kapcsolatban szolgáltatott egyre pontosabb feltevéseket, amik kísérletesen magyarázattá is váltak. De írok jobbat, konkrétabbat! Sokáig nem tudták, hogy a meditáció miért és hogyan hat, majd a 20. században megjelent a kognitív pszichológia és az erre épülő terápiás módszerek, amik a legkorszerűbb terápiás eljárásoknak nevezhetők a területen. Ezek egyik ága a tudatos jelenlét alapú kognitív terápia avagy MBCT ami megteremtette a magyarázatot a meditáció hatékonysága és a kognitív pszichológiai folyamatok közt, erről alighanem később még írok a blogon. Az MBCT-ről ráadásul kiderült, hogy nem csak azoknak az állapotoknak a kezelésére alkalmas, amire eredetileg kifejlesztették, hanem az ember általános életminőségét javítja fel, látványos mértékben. A magyar könyvpiacon is megjelent hirtelen több mindfullness könyv, viszont csak azért, mert ezek egy része vállalhatatlanul gagyi, hiba lenne elítélni az MBCT-t.
Visszatérve Boldogkői profra, talán nem túlzás azt mondani véleményként, hogy gyakorlatilag ketrecbe zárta a saját megismerésének határai azzal, hogy hite szerint a bizonyítékokon alapuló tudományon kívül nem létezik és – ami fontos – nem is létezhet más, ami egy alapvető logikai hiba.
Hogy a professzor gyakorlatilag rabságban él, gyakorlatilag becsípődése a téma, eléggé jól mutatja, hogy nem vette észre vagy nem akarja észrevenni, hogy akit meg lehet győzni, azt már rég meggyőzte, akit nem lehet, nem is fogja, viszont a téma alapvetően már régen halálosan unalmassá vált. Van ismerős, aki társadalomfilozófusként mindenféle elborult virtigli szélsőséges gyűlöletkeltő oldalakon hűledezik rendszeresen, holott én is mondtam neki, hogy annak megállapításához, hogy egy portál szélsőjobbos, szélsőbalos vagy szimplán szélsőhülye, nem szükséges folyamatosan nyomon követni, bőven elég elolvasni 10-15 cikket belőle.
Ami még érdekes, Boldogkői professzor idomított rajongói klubja, akiknek mintha nem lenne más dolguk, mint egész nap azzal foglalkozni, hogy aki az alternatív orvostudományt kicsit is komolyan veszi, csakis sötét bunkó lehet, tudományos végzettségtől függetlenül.
Boldogkői hébe-hóba hangoztatja, hogy őt a tudományos közvélemény úgyis megvédi. És nem veszi észre, hogy ez bizony nem így van. Nem, még akkor sem, ha több alapvető dologban igaza van. Egyrészt ez a vita az alternatív orvoslás szószólóival már csak azért is magányos szélmalomharc, mert a tudományos közösség tagjai, mint ahogy számos más szakma képviselői is, energiatakarékos emberek, nem fognak beszállni Boldogkői oldalán több esetben tényleg idiótákkal szembeni vitákba, mert hogy sok értelme nincs, az eléggé világos.
Boldogkőinek van témája látástól Mikulásig, ugyanis a megjelenő cikkjeire persze, hogy mindig lesz a leghülyébbek közt is olyan, aki reagál, ez a jelenség viszont totálisan félreviszi a tudománykommunikációt és inkább árt a témának, mint használ. Az alternatív gyógyászattal foglalkozó orvosok nem fognak rendszeresen vitatkozni vele, mert csöpp ésszel már rég belátták, hogy fölösleges. Ezzel a csoporttal Boldogkői előszeretettel mossa össze az olyan arcokat, akik tényleg izomból nyomják a veszélyes és áltudományos bullshitet, mint például Magyarország egyik nagy-nagy szcientológus-szakértője, Lenkei Gábor, aki elképesztő pénzeket keresett azzal, hogy gigadózisú vitaminkészítményeket adott el, talán több könyvet is kitolt ami arra a konteóra épít, hogy a gyógyszeripar maga a maffia, éppcsak az nincs benne, hogy mindet Xenu szelleme vezérli agyhullámokkal. (Itt megjegyzem, szinte nincs olyan vitamin vagy nyomelem, amit ne lehetne túladagolni, ugyanis egy-egy extrém adagban fogyasztott vitamin például más vitaminok felszívódását, forgalmát, tárolását gátolhatják. ) Szóval például a Lenkei nem olyan hülye, hogy rendszeresen reflektáljon azokra a cikkekre, amik kristálytiszta logikával mutatják be, hogy neki aztán tényleg semmi sem drága, a daganatos betegségeket nem a legbölcsebb vitaminkúrával gyógyítani, amikor pedig mégis, Lenkei a szövegével úgyis porig alázza a kritikusait, ha azoknak történetesen igazuk van.
Aztán vannak például a jámborabb hülyén, mint Szendi Gábor, aki egy ideje ezzel a paleo-baromsággal nyomul, de bármihez is nyúl, általános módszere, hogy tudományos publikációkból kiemelni azt, ami az elméletét megerősítik, azokat pedig szépen hanyagolja azokat az adatokat, amik az agymenéseit gyengítenék. Nem tudom, hogy most mi a helyzet, de Szendi Gábornak, megélhetési szakértőknek, na meg olyanoknak, akik szimplán csak kifogásolták a szegedi professzor tanait, Boldogkői szorgalmasan válaszolgatott és igen, kitaláltad, mindig volt valamilyen országos lap, amelyik le is hozta a cikket.
Ami Boldogkőit illeti, azt nem veszi észre, hogy ugyanúgy hitekben, eszmékben és tanokban gondolkozik, mint a tévéjósok a Budapest TV legjobb pillanataiban, csak éppenséggel ezeknek a hiteknek a tartalma teljesen más és ez a lényeg.
Richard Dawkins több könyvében is visszatér arra, hogy lényegében a most meghatározó, korszerű tudományos gondolkodás gyakorlatilag ugyanolyan vallás, mint a többi, csak a tartalma és persze az elvei teljesen mások: kísérletes reprodukálhatóság, interszubjektivitás és így tovább. Amihez hozzáteszem, hogy a természettudomány és a műszaki tudományok tárgykörébe tartozó összefüggések rendszerint beépíthetők valamilyen gyakorlatban és működőképesek.
Boldogkői professzorból ugyan nem hiányzik a kritikus gondolkodás, azaz a kutató azon képessége, hogy a saját igazát rendszeresen felülvizsgálja, mégis bekerült egy olyan kelepcébe, amiből valahogy sehogy sem tud kimászni. Ez intő példa kell, hogy legyen nem csak a gyakorló kutatóknak, hanem minden, kritikusan gondolkozó ember számára. Sok-sok más teoretikai jellegű mű közül ezzel foglalkozik Pléh Csaba nemrég megjelent könyve is, amit most fogyasztok.
