Hekkmester

Jó ég! Most a CBA Kasszás Erzsijén pörög Internetország népe, láttam már olyan headline-t, ami szerint a CBA-t a saját kreatívjai és marketingesei nyírják ki. Holott ennél nagyobbat nem is lehetne tévedni, inkább magyarázom. Korább akartam megírni, de sebaj. 

Néhány hónappal ezelőtt Fluimucil Ábelre zúdult a népharag, konkrétabban a kisfiú hangja alá kevert roppant irritáló szinkron keltett olyan disszonanciát, amitől aztán sokakból előbújt a hardcore troll, diszlájkolt és kommentelt az is, aki amúgy korábban soha. 

Fluimucil Ábel alighanem egy véletlen eredménye volt, azaz kanyarba sem úgy tervezték a reklámot, hogy annak a tömegkommunikációs hatása, végülis a Fluimucil népszerűsítése l bombasiker legyen, igen, ez egy olyan típusú eset volt, amikor a „negatív reklám is reklám”, egy, végülis averzív ingerbombával érnek el célt. 

Kasszás Erzsiék viszont már tanultak Fluimucil Ábeltől, aztán pedáns módon lemásolták a koncepciót, végülis a siker nem is maradt el. Az pedig, hogy Kasszás Erzsit később is előhúzták a bugyorból, illetve alighanem még később is elő fogják ugyancsak azt erősíti, hogy a CBA által felkért ügynökség igenis tudatosan tervezte a nagyobb hirdetési kampány részét képző tévéreklámot.  Csak éppen Kasszás Erzsi karaktere nem a hangjával pusztít, hanem többek közt azzal, hogy a megformált karakteren keresztül bő nyállal köpik szembe az összes olyan trendet, amihez pozitív képzettársításokat kapcsolunk manapság, azaz magával az ellentétekkel operál. Konkrétabban: a kibontott haj menő, a konty nem menő, vékonynak vagy sportosnak lenni menő, túlsúlyosnak vagy elhízottnak nem menő és így tovább, akinek van szeme a filmekhez, alighanem még bőven találna ilyet. 

Persze nem kell lépten-nyomon konteókban gondolkodni, hátsó szándékot sejteni, viszont minden tömegkommunikációs jelenségnél, ami nagyobbat pukkan, érdemes elgondolkozni rajta, hogy a véletlenen kívül más is szerepet játszhatott-e abban, hogy alaposan megugrotta az ingerküszöböt egy olyan világban, ahol ez egyre nehezebb. Kasszás Erzsi, csak így tovább! 

Hollári hó, kis kényszerpihenő után ismét lesz kontent, ha jól számolom, még van jópár órátok, hogy összelőjetek valami okosat remény-témában én most a taget nem bököm be a poszthoz. 

Az utóbbi időben írni nem tudtam ugyan, olvasni viszont igen, aztán fel is jegyeztem magamnak néhány témát, amivel kapcsolatban érdemes lehet írnom pár szót, akár keresetlen szót is. 

Azt hittem, hogy már nincs akkora áltudományos állatság, mélysötét kóklerség, ami annyira fel tudna húzni, hogy arról még írjak is, aztán rájöttem, hogy mégis. Bittner Nóra, aki állítólag onkológus, azzal szerzett olyan egy hónappal ezelőtt néhányszor 10 perc hírnevet, hogy sikerült megsértenie egy fél országot, majd bement egy reggeli műsorba, de ahelyett, hogy tisztára mosta volna a csurom szaros szennyest, még rontott is a helyzeten.  

Ez után lemondott a Magyar Rákellenes Liga elnöki posztjáról, de nem ám azért, mert csináltak egy reklámfilmnek nevezett, ortó ízléstelen és igaztalan üzenetet hordozó audiovizuális kultúrretket. Nem, a hibát végig nem ismerte be, a lemondásában szereplő indoklásba végülis úgy értelmezhető, hogy a hülye nép nem értette meg az üzenetet. 

Bónuszként elmondta még korábban, hogy a reklámfilmet a Liga elnöksége hagyta jóvá, oké, tehát akkor kollektíven idióták vezetik az egész gittegyletet, írom is, hogy miért. 

Ezt még mindig leszarnám, viszont a reggeli műsorban ennek a faszorrdoktornak akkorát sikerült mennie, amilyet azért ritkán látni: kiderült, hogy emberi sorsok múlnak rajta, végülis fingja nincs róla, hogy mit beszél olyan témában, ami amúgy a szakterülete. Ugyanis a parádésan arrogáns magyarázkodás közben, aminek a lényege, hogy szerinte a rákbetegek általánosságban igenis tehetnek róla, hogy betegek lettek, világosan kiderül, hogy a tekintetes doktornőnek a genetika alapfogalmaival is komoly gondjai vannak. Miről is van szó? 

Bittner azzal érvelt, hogy a daganatos betegek saját magukat tették ki súlyos kockázatnak az által, hogy például össze-vissza zabáltak, egészségtelenül éltek és így tovább. Való igaz, hogy bizonyos környezeti hatások megnövelik bizonyos típusú onkológiai megbetegedések kialakulási valószínűségét, még ha igaz is lenne, amit mond, akkor is veszélyes és igazságtalan tahóság lenne az ilyen típusú hibáztatás. Először is az orvos nem betegséget, hanem beteget vizsgál jó esetben, a beteg pedig elválaszthatatlan a környezetétől és az örökletes sajátosságaitól. Egyre világosabb, hogy a genetikai sajátosságoknak sokkal nagyobb szerepe van abban, hogy ki milyen életet él, ideértve például azt is, hogy mennyire figyel oda a táplálkozására, még ha tudja is valaki önmagáról, hogy egészségtelen szart eszik, olyan igen magas szintű folyamatokat is befolyásol az örökletesség, mint az akaraterő, önuralom mértéke. Azaz kevésbé hibáztatható az, akinek kisebb önuralmat osztott a sors. 

Azaz sorry, de biztos vagyok benne, hogy az ember sokkal kevésbé irányítója a saját sorsának, mint ahogy ezt most még hisszük. Amivel a spanokat el szoktam szórakoztatni, hogy ezek az egyéni különbségek a legmarkásabban gyógyszerek esetében jelentkeznek, leglátványosabban pedig droghasználóknál. Vannak a populációban olyanok, akik valamilyen drog kipróbálása után teljesen atipusos reakciót adnak, például nincs rájuk kellemes hatással, megint mások alkalmi fogyasztók maradnak, de nem függenek rá, megint mások egy vagy néhány kipróbálás után totálisan ráfüggenek, az életminőségük pedig elfogadhatatlan mértékben leromlik, hacsak nincs akkora szerencséjük, hogy egy szupportív környezet kihúzza őket a szarból. A paletta széles, senki sem tudja magáról, hogy hova tartozik ilyen téren, na ez az igazi kockázat. 

Visszatérve ennek a roppant mód szimpatikus spinének a performanszára, többször hallgattam vissza azt a részt, amiből világosan kiderül, hogy egyszerűen keveri a környezeti hatás és az epigenetikai hatás fogalmát. Ilyenért jobb helyeken egy bevezető genetika kurzus vizsgán azonnal buktatnának. Nem futok neki elmagyarázni, hogy mi az az epigenetika, ahogyan azt sem, hogy milyen szerepe van a környezeti hatásnak és epigenetikai hatásoknak a tág értelembe vett fenotípus kialakulásában, ami alatt értem a hajszíntől kezdve mondjuk addig a sajátosságig, hogy bizonyos helyzetben valaki valószínűleg hogyan gondolkozik, milyen döntést hoz! Az előbbinek egyszerű, nagyjából meghatározott, az utóbbinak pedig hajlamosító genetikai háttere van. 

Szóval értem én, hogy azzal kapcsolatban még nincs konszenzus, hogy hogyan, milyen mértékben hatnak az örökletes tulajdonságok a végső megjelenési formára egy-egy személy esetén, viszont egy orvosnak, pláne onkológusnak, illene tudnia, hogy a beteg örökletes sajátosságai és a környezet, aminek ki van téve, klinikai szempontból elválaszthatatlanok egymástól, ennek az ismeretnek a hiányában pedig nem szabadna hülyeségekkel telenyilatkoznia a sajtót. Ezek után nem csak lemondani kellene, de mindenki jobban járna, ha ez az agytröszt onkológus inkább nem erőltetné az orvososdit, hanem elmenne tehénszart lapátolni egy kellően távoli tanyára. 

És arról még nem is írtam, hogy a Magyar Rákellenes Liga vezetése micsoda kreténekkel lehet tele, ha átenged egy nagyon bunkó, ráadásul igaztalan üzenetet hordozó kisfilmet, de írtak már arról mások bőven. 

Ugrás a főoldalra