Hollári hó, kis kényszerpihenő után ismét lesz kontent, ha jól számolom, még van jópár órátok, hogy összelőjetek valami okosat remény-témában én most a taget nem bököm be a poszthoz.
Az utóbbi időben írni nem tudtam ugyan, olvasni viszont igen, aztán fel is jegyeztem magamnak néhány témát, amivel kapcsolatban érdemes lehet írnom pár szót, akár keresetlen szót is.
Azt hittem, hogy már nincs akkora áltudományos állatság, mélysötét kóklerség, ami annyira fel tudna húzni, hogy arról még írjak is, aztán rájöttem, hogy mégis. Bittner Nóra, aki állítólag onkológus, azzal szerzett olyan egy hónappal ezelőtt néhányszor 10 perc hírnevet, hogy sikerült megsértenie egy fél országot, majd bement egy reggeli műsorba, de ahelyett, hogy tisztára mosta volna a csurom szaros szennyest, még rontott is a helyzeten.
Ez után lemondott a Magyar Rákellenes Liga elnöki posztjáról, de nem ám azért, mert csináltak egy reklámfilmnek nevezett, ortó ízléstelen és igaztalan üzenetet hordozó audiovizuális kultúrretket. Nem, a hibát végig nem ismerte be, a lemondásában szereplő indoklásba végülis úgy értelmezhető, hogy a hülye nép nem értette meg az üzenetet.
Bónuszként elmondta még korábban, hogy a reklámfilmet a Liga elnöksége hagyta jóvá, oké, tehát akkor kollektíven idióták vezetik az egész gittegyletet, írom is, hogy miért.
Ezt még mindig leszarnám, viszont a reggeli műsorban ennek a faszorrdoktornak akkorát sikerült mennie, amilyet azért ritkán látni: kiderült, hogy emberi sorsok múlnak rajta, végülis fingja nincs róla, hogy mit beszél olyan témában, ami amúgy a szakterülete. Ugyanis a parádésan arrogáns magyarázkodás közben, aminek a lényege, hogy szerinte a rákbetegek általánosságban igenis tehetnek róla, hogy betegek lettek, világosan kiderül, hogy a tekintetes doktornőnek a genetika alapfogalmaival is komoly gondjai vannak. Miről is van szó?
Bittner azzal érvelt, hogy a daganatos betegek saját magukat tették ki súlyos kockázatnak az által, hogy például össze-vissza zabáltak, egészségtelenül éltek és így tovább. Való igaz, hogy bizonyos környezeti hatások megnövelik bizonyos típusú onkológiai megbetegedések kialakulási valószínűségét, még ha igaz is lenne, amit mond, akkor is veszélyes és igazságtalan tahóság lenne az ilyen típusú hibáztatás. Először is az orvos nem betegséget, hanem beteget vizsgál jó esetben, a beteg pedig elválaszthatatlan a környezetétől és az örökletes sajátosságaitól. Egyre világosabb, hogy a genetikai sajátosságoknak sokkal nagyobb szerepe van abban, hogy ki milyen életet él, ideértve például azt is, hogy mennyire figyel oda a táplálkozására, még ha tudja is valaki önmagáról, hogy egészségtelen szart eszik, olyan igen magas szintű folyamatokat is befolyásol az örökletesség, mint az akaraterő, önuralom mértéke. Azaz kevésbé hibáztatható az, akinek kisebb önuralmat osztott a sors.
Azaz sorry, de biztos vagyok benne, hogy az ember sokkal kevésbé irányítója a saját sorsának, mint ahogy ezt most még hisszük. Amivel a spanokat el szoktam szórakoztatni, hogy ezek az egyéni különbségek a legmarkásabban gyógyszerek esetében jelentkeznek, leglátványosabban pedig droghasználóknál. Vannak a populációban olyanok, akik valamilyen drog kipróbálása után teljesen atipusos reakciót adnak, például nincs rájuk kellemes hatással, megint mások alkalmi fogyasztók maradnak, de nem függenek rá, megint mások egy vagy néhány kipróbálás után totálisan ráfüggenek, az életminőségük pedig elfogadhatatlan mértékben leromlik, hacsak nincs akkora szerencséjük, hogy egy szupportív környezet kihúzza őket a szarból. A paletta széles, senki sem tudja magáról, hogy hova tartozik ilyen téren, na ez az igazi kockázat.
Visszatérve ennek a roppant mód szimpatikus spinének a performanszára, többször hallgattam vissza azt a részt, amiből világosan kiderül, hogy egyszerűen keveri a környezeti hatás és az epigenetikai hatás fogalmát. Ilyenért jobb helyeken egy bevezető genetika kurzus vizsgán azonnal buktatnának. Nem futok neki elmagyarázni, hogy mi az az epigenetika, ahogyan azt sem, hogy milyen szerepe van a környezeti hatásnak és epigenetikai hatásoknak a tág értelembe vett fenotípus kialakulásában, ami alatt értem a hajszíntől kezdve mondjuk addig a sajátosságig, hogy bizonyos helyzetben valaki valószínűleg hogyan gondolkozik, milyen döntést hoz! Az előbbinek egyszerű, nagyjából meghatározott, az utóbbinak pedig hajlamosító genetikai háttere van.
Szóval értem én, hogy azzal kapcsolatban még nincs konszenzus, hogy hogyan, milyen mértékben hatnak az örökletes tulajdonságok a végső megjelenési formára egy-egy személy esetén, viszont egy orvosnak, pláne onkológusnak, illene tudnia, hogy a beteg örökletes sajátosságai és a környezet, aminek ki van téve, klinikai szempontból elválaszthatatlanok egymástól, ennek az ismeretnek a hiányában pedig nem szabadna hülyeségekkel telenyilatkoznia a sajtót. Ezek után nem csak lemondani kellene, de mindenki jobban járna, ha ez az agytröszt onkológus inkább nem erőltetné az orvososdit, hanem elmenne tehénszart lapátolni egy kellően távoli tanyára.
És arról még nem is írtam, hogy a Magyar Rákellenes Liga vezetése micsoda kreténekkel lehet tele, ha átenged egy nagyon bunkó, ráadásul igaztalan üzenetet hordozó kisfilmet, de írtak már arról mások bőven.
